Poroszlón jártunk

Poroszlón jártunk

 

A júliusi Nőtincsen, a Seholszigeten tett látogatásunkat követően megejtettük augusztusi buszos kirándulásunkat is, amelyet Poroszlóra, az Ökocentrumba szerveztünk.

Az Ökocentrum egy hatalmas területen elterülő látogatópark, ahol a Tisza-tó tározórendszerében és partján korszerűen felépített állatkert, akvárium, mozi, hajókikötő, és játszótér található. Ezeket derítettük fel.

Az indulást követően azonnal beigazolódott a Bármilyen Utazás Első és Legfontosabb Törvénye, amely szerint lakhelyünk helységnévtáblájának, jelen esetben a Budapest tábla elhagyásának első percében bármilyen jóllakott utazót mardosó éhség kezd el gyötörni. Úgyhogy előkerültek az uzsonnás zacskók, és elkezdődött a nap végéig folyamatosan tartó táplálkozás.

A gyerekeknek pedig dicséret jár, mert nagyon rendesek voltak, sehol nem hagytak maguk után szemetet!

A közepesen hosszú buszozás után megérkeztünk Poroszlóra, buszunkat leparkoltuk és bevetettük magunkat a parkba. Az első látnivalót sikeresen vettük, a némelyeknek vállmagasságig érő sövénylabirintusból könnyedén ki lehetett kecmeregni, de a következő helyszínen, az evezős, tutajos kistónál beragadtunk. A gyerekek a melegben boldogan tologatták, taszigálták magukat a térdig érő vízben a tutajokon, vagy billegtek a híd fadobogóin, húzták magukat a kötéllel a kiskompokon, és töltötték folyamatosan a kistavat a mini gémeskútból. Még olyan csibészség is előfordult, hogy a fiúk kirakták a lányokat a kisszigetre, majd a lányok visítozása közepette elhajóztak.

Ha csak ezért a tutajozásért buszoztunk volna 140 km-t, akkor is megérte volna! A gyerekek legalább is így gondolták, mert meglehetősen szárnyaszegetten hagyták ott a vízi járműveket, de muszáj volt. Egyrészt illett átadni másoknak is a terepet, másrészt még el sem kezdtük a túrát! Összeszedtük a motyónkat, a pöttyös kocsinkat, és továbbálltunk az őzekhez,  dámszarvashoz, ahol olyan szelíd jószágok vártak ránk, hogy simogatni is hagyták magukat.

Éééés! Megismerkedtünk a pelikánokkal, pontosabb nevükön a rózsás gödényekkel, amik nagyon látványos, rózsaszín-krémszín-fehér tollazatú, a gödényfélék családjába tartozó nagy testű, vízi madarak. Szóval a pelikán és a gödény ugyanaz a jószág, tehát ha azt halljuk, hogy annyit iszik, mint a gödény, akkor nyugodtan felidézhetjük a pelikán iszogató alakját is. Íme, a rózsás gödények:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A séta során párakapu alatt hűsítettük magunkat, majd megérkeztünk a főépülethez, a vízimadarak és a vidrák tavaihoz. A főbejáratnál levő rönkjátszóteret azonnal megrohamozták gyerekeink, valamint újabb szendvicsek kerültek elő, és a velünk kitartóan sétáló, mindig mosolygó Dédi az árnyékba bújva hosszabb időre befészkelte magát a magunkkal vitt horgászszékbe. Ő lett kis csapatunk találkozási pontja, ugyanis ezután kis csoportokra osztódva jártuk be az akváriumot és a kiállítótermeket.

Ebből kis ízelítőt mutatunk be, a gazdagabb látványért érdemes kis galériánkba betekinteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vajon mit láttak?????

Már jóval dél után jártunk, mikor összegyűltek kis csoportjaink a mozi előterében, hogy megnézzünk egy 3 D-s rövidfilmet a Tisza-tavi évszakokról, ami nagyon-nagyon szép volt. Ugyan két nagyfiú azt mondta a végén, hogy ez nem is volt izgalmas, de a film közben mégis néma csönd és feszült figyelem volt, szóval valami csak elnémította és lekötötte a nézősereget! 

Mozizás után rohantunk vidraetetést nézni! Ez az egyik nagy attrakció, a kitűzött időpontokban minden látogató a vidratavakhoz tódul és sikkantgatva figyeli a produkciót, ami nem áll másból, mint abból, hogy a vidragondozó kisvödörből kishallal, haldarabokkal kézből eteti a kisállatokat, amik közben látványosan ki-be bújnak a gondozó hóna alá, nyakába, vízbe, és közben nagyon helyesek. Maxolják a cukiságfaktort!

Az etetés után, már nagyon fáradtan megnéztük a madárröpdét, a teknősöket, szamarat, ami egyszerre csak hatalmasat ordított, a pesti, jobbára panelgyerekek pedig ijedten hallgatták. „Ez a csacsi, amikor iázik?”- kérdezte döbbenten egy kislány. Igen, ez volt az! A szamárordítás nagyon hangos, és gyakorlatlan füleknek nagyon ijesztő. 

A körséta után még egy nagy levezető játék következett a játszótéren, szendvicsezéssel, árnyékban hűsöléssel, aztán el kellett indulnunk, a parkolóban pedig a légkondis, hűtött busz várt minket.

Ismét jó volt, jól éreztük magunkat és köszönjük, hogy velünk kirándultatok!

Andi, Fanni, Kata, Mirna, Orsi

Betűméret: A A A
Állásajánlatok
Feltöltve: 2017-11-20 09:11:24
Feltöltve: 2017-11-20 09:09:30
Feltöltve: 2017-11-06 11:56:03
Belépés

Elfelejtett jelszó