Nőtincs – Seholsziget Élménypark

2015. 07. 29.

Nőtincs – Seholsziget Élménypark

Csillag Mirna, Hujber Éva, Forgács Diána, Pataki Orsolya, Végső Zsuzsa vezetésével

Kényelmes kirándulásnak néztünk elébe!

Sok, és finom uzsonna érkezett, 10 órakor pedig beparkolt a klimatizált, modern, tiszta, háztól-házig buszunk. A gyerekekkel belapátoltuk a jármű feneketlen gyomrába az ennivalót, innivalót, elsősegélyzsákot, esőkabátokat, polifoamot, társasjátékokat, labdákat, tollasokat, dobósokat, vízipisztolyokat, és a teknőst. Ja, azt nem, mert akkor még nem volt meg J

Buszunk az úton gyorsan végigsöpört, de sajna az eső is. Felettünk váltakoztak a vékonyabb-vastagabb-fehérebb-feketébb felhők, és hol zuhogott, hol meg csendesen szemerkélt.

A gyerekeket ez nem nagyon érdekelte, megpróbáltak valami értelmesebb választ kicsikarni belőlünk, hogy mi az a Sohaország, Seholsziget, és Nőtincs. Segítségképpen megkapták Pán Péter történetét (Kedves olvasó, ha nem olvastad még, akkor tedd meg, és aztán nézd meg a Hook-ot is!), ami valamennyit segített, de Nőtincsről akkor sem volt kinyerhető információ a papírlapokról. Azért meséltünk, hogy meglegyen a kedv. J

Begurultunk a Seszi parkolójába, mindenki kapott a hátára valami csomagot, és nekivágtunk felfedezni a parkot.

Rögtön a bejáratnál ügyeskedni kell az átjárón, mert lehet ugyan kényelmesen besétálni, de miért is tennénk, ha ott van a függő híd, és az ingatag rönkpalló, amin lehet egyensúlyozni?

Elsétáltunk a lovak mellett, az indiántábor, a lovarda, a vasútállomás, kemence, kovácsműhely, szuper játszóterem, játszóterek mellett, és leesett az állunk a mini állatkerttől.

Gyorsan kerestünk egy nyugis bázist, ahol lerakodtunk, uzsonnát osztottunk, majd a gyerekek türelmetlenül eliramodtak körbenézni.

Ez a körbenézelődés eltartott pár órán keresztül. Bár két komplett pánpéteres játéksorozatot terveztünk és készítettünk elő, elővenni nem volt érdemes. A kamaszok a magasra telepített figyelőállásból Lüszit, az alpakát, a lámákat, és a szamárpárt nézték, valamint piknikeltek. A kisebbek pedig újra-és újra körbenézték, tapogatták, csodálták az állatsimogatóban a kecskéket, juhokat, Benit, a csüngő hasú vietnámi malacot, a kutyákat, a madárházban az arany, ezüstfácánokat, dauerolt tollú galambokat, kakadukat, papagájokat, Mucust, az ormányos medvét, és párját, a nyúlfarmot, és a háziszárnyas-szekciót. Meg a többi állatot.

Pihenésképpen muszáj volt a három hatalmas játszótér kötélpályáin kúszni, mászni, a vesszőkosárban hintázni, a labirintusokban bujdokolni.

A láma kék szemének nézegetését megunva a tinik is lemásztak a toronyból, és ugyanúgy birtokba vették a területet, mint a kicsik.

Mindeközben időnként szemerkélt az eső, aztán volt, hogy jobban rákezdett, de volt, hogy abbahagyta. Sok fedett teret találtunk, így nekünk, felnőtteknek csak arra kellett figyelnünk, hogyha valaki a kutyákat simogatja, akkor küldjük át nyulakat etetni, mert ott a tető védi, de ha volt kedve, akkor a fedett labirintusban is kergetőzhetett. Az esőköpenyeket is tukmáltuk, de nem keltek el. Inkább Mucust dédelgették gyerekeink, ott is volt jó kis fedél. Nem fáztunk, meleg volt.

Aztán jött a nagy móka: a Tincsi Lokomotívon száguldás! Ez egy zötyögő kisvonat, amely átszeli a parkot, a falut, elkanyarodik a horgásztóhoz, megmássza az emelkedőt, és lezúdul a völgybe. Mindeközben magnóról zakatol, hevesen dudál, tülköl, sistereg és süvít.  

Sebességéről az mondható el, hogy a falubeli suhancok biciklin vigyorogva tekertek le minket, miközben fiaink hevesen biztatták Tincsit: Ízirájderöcséééém! Khm…kissé lemaradtunk. Kamaszaink új rigmust fabrikáltak: Bözsi néni itt a tyúk, tyúk, tyúk, tyúk, Bözsi néni itt a tyúk, tyúk, tyúk, tyúk…

A nap utolsó részében felmásztunk az erdei játszótérre, ahol a csigás csúszópályán, vesszőhajóhintán, vesszőkosárban lehetett helytelenkedni, de a felfedező hajlamúak bekeveredhettek egy komplett juhnyájba, és ellátogathattak a mély erdő sötétjébe. Áááá, annyira nem lehetett kalandozni, kerítés gátolta, de próbálkozásnak jó volt.

Eljött az idő. Idén is, mint eddig minden évben reklamáltak a gyerekek, hogy még maradjunk, még menjünk ide-oda, vagy amoda vissza, és persze jövőre is…

Hazafelé kiváló időnk volt. Még csak nem is szemerkélt, de legalább sütött a nap. Mit lehet erre mondani? Semmit. Így is nagyon élveztük a kirándulást.

 

Betűméret: A A A
Állásajánlatok
Feltöltve: 2018-08-14 08:30:59
Belépés

Elfelejtett jelszó